tapasztalataink a kutyapanzióról

Tapasztalatunk alapján a kutyapanzió egy kényszerű, de nem feltétlenül rossz megoldás. Előfordulhatnak olyan helyzetek az életben, hogy nem tudjuk megoldani megnyugtatóan Kedvenceink elhelyezését, mert ügyes-bajos dolgainak (munka, ügyintézés, nyaralás, síelés, ....) elszólítanak minket és nincs kire hagyni a család féltett tagját.

A mi megítélésünk szerint is az a legjobb megoldás, ha ilyen esetekben egy ismerősnél, családtagnál lenne elhelyezhető a kutyus, akit már ismer, megszokott, megszeretett, mert ekkor kevésbé viseli meg az állat lelkét a Gazdi hiánya.

Ha ez nem valósítható meg, akkor jöhet a kutyapanzió. Ez azonban nem feltétlenül kellemetlen, a kutya számára kínzó alternatíva. Ugyanis -bár az első alkalommal a terep teljesen új és ismeretlen tényezőkkel kell megismerkednie, mégis- a kellő bizalommal, kíváncsisággal és nyitottsággal rendelkező kutyusok gyorsan és probléma nélkül alkalmazkodnak.

Ezért legtöbbször a kutyuson látszik is, hogy jó kedvvel és örömmel tér haza. Majd a következő alkalommal szívesen is tér vissza a Panzióba, mert megmaradtak benne a jó emlékképek, pozitív érzések. Igaz, ehhez foglalkozni is kell vele az itt töltött idő alatt, azaz játszani, gondozni, törődni is kell a kutyussal. Érdemes, mert meghálálják!

Fontos, hogy legyen saját helye, amit a magáénak érez, ez a számára kijelölt kennel. Nem baj, ha ez zárt, mert így biztonságban érzi magát, gyorsan megszokja, hogy ez az Ő területe! Ettől meg is nyugszanak a kutyusok, mert érzik, hogy van saját - egy kennelben csak egy kutya- helyük. Itt pihen a nap fő részében az állat, inaktívan mint, ahogy ezt otthon is tenné. E mellett a mozgatás, foglalkoztatás is fontos -naponta több alkalomban-, amikor egy kis futás, játék aktivizálja a négylábút.

A háziállatoknak, különösen a kutyáknak szükségük van az ember törődésére, kapcsolatára. Nem gondoljuk, hogy az lenne a jó, ha a kutya napi 24 órában a Gazdi lába alatt lenne, de az sem jó, ha egész nap elkülönülten, emberi kapcsolat nélkül van. Meg kell találni az "arany középutat"! Se többet, se kevesebbet.

A legfontosabb a rendszer. Idő és tér tekintetében egyaránt. Ha ez következetes, akkor gyorsan megszokja és elfogadja a kutya. Ettől tapasztalja sok Gazdi a hazautazást követően, hogy a kutyus nyugodtabb lett és sokkal könnyebben szocializálható otthon is a saját, lakásban kijelölt helyéhez.

Nincs lehetőség a Panziónkban "nagyszámú" kutya befogadására, lehetőségeink korlátozottak. Ez nem baj, tudatosan alakítottuk így, soha nem vágytunk "óriás" kutyapanzióra. Főleg azért, mert azt a figyelmet és az emberi kapcsolatot, amit mi meg szeretnénk adni a kutyusoknak, azt csak így látjuk biztosítottnak. Bizony egy egészséges lelkű állat tud annyit adni is, amennyit kap az embertől, de többet mi sem várhatunk tőlük, mint amennyit mi adunk nekik.

Fontos tudni, hogy -sajnos- nem minden kutyát lehet és szabad panzióztatni. Ne adjuk panzióba a kedvencünket, ha bizalmatlan, nem nyitott, melankólikus a személyisége! Nem szabad ezt eltitkolni és kényszerűen panzióztatni -hátha szerencsénk lesz címmel-, mert az se a kutyának, se a Gazdinak, se a Panziónak nem jó. Csak kellemetlenséget, sőt problémákat szülhet. Ez felelőtlen döntés, azaz felesleges kockázatot ró mindenkire. Természetesen a kutya viselkedésével a Gazdi nagyon is tisztában van, a kutya alaptermészete a Panzióban sem változik!

A Panzió ebből az okból nyilatkoztatja a beérkezéskor a Gazdikat, mert az eltitkolt tulajdonságokból eredő problémákért a Panzió nem vállal felelősséget, azt a kutya Gazdája viseli a bentlakás ideje alatt is!

Ha a kutya nem szocializálható a Panzióban való bentlakásra, akkor a Gazdinak -késedelem nélkül- biztosítania kell a kutya hazaszállítását Kényszeríteni a kutyust nem szabad, mert csak ronthat mentális állapotán. Ilyen eset nagyon ritkán fordul csak elő, és a megelőző beszoktatás átsegítheti a "lelkizős" kutyusokat is. A legtöbb esetben erre azonban nincs is szükség.

Sokszor előfordult már, hogy a bentlakást megelőzően meglátogatott minket a Gazdi azzal a szándékkal, hogy megnézze a helyet, hogy hova is kerül a Kedvence. Örülünk neki, sőt bíztatunk mindenkit, hogy tegye ezt meg, ha lehetősége van rá. Két okból, mert ekkor Mi látjuk, hogy jó helyről érkezik a kutyus, a Gazdi pedig látja, hogy jó helyre érkezik.

Persze azt úgyis tudjuk mindketten, hogy alapvetően nem a hely számít, mint inkább az ember, akinek a keze alá kerül a féltett családtag. Mi már megtapasztaltuk -mintegy 8 évre visszatekintve-, egy igazi Gazdi számára soha nem az ár az elsődleges kérdés, mint inkább a szeretetünk, amit Mi a kutyusok irányában táplálunk, a feltétlen állatszeretetünk! Köszönjük, hogy megtisztelt minket a figyelmével!

Ismerjen meg minket személyesen is!